Gurmai Sándor hobbifotós vagyok. Eredeti szakmám gépészmérnök, lassan tíz éve dolgozom ezen a területen. A fotózás, mint hobbi gyerekkorom óta részese az életemnek. Igazán szenvedéllyé a lányom születése után vált. Nem akartam lemaradni egyetlen édes mozdulatáról sem, így a fényképezőgép mindennapos társam lett. Kezdetben csak a kislányomról készítettem babafotókat, később az elkészült képek látván barátok, ismerősök kerestek meg, hogy az ő családi fotóalbumjait is tegyem színesebbé képeimmel.


Munkáim során megtapasztaltam a gyermekek fotózása nagy türelmet és odafigyelést igényel, hiszen itt a csöppségeké a főszerep. Alkalmazkodni kell hozzájuk, ezért is szeretem őket saját illetve homogén környezetben fényképezni, ahol jól érzik magukat és a fotózás egyfajta játéknak tűnik. Fotózás előtt mindig szánok időt az ismerkedésre, az igények felmérésére és vidám, tapasztalt apukaként próbálok a fotóalanyaim szívébe férkőzni.

A kicsik mellett a felnőttek fotózása is nagy kihívás számomra, próbálom több perspektívából szemlélni, ábrázolni őket. Egy esküvői fotózás alkalmával pedig igyekszem a kreativitásomat megmutatni, a fotóim által visszaadni a párok számára oly fontos esemény legszebb, legmeghittebb pillanatait.

Ha tetszenek a képeim és te is szeretnél családodról egyedi hangulatú, ötletes képeket készíttetni, vagy úgy gondoljátok szívesen bízzátok rám magatokat a nagy napon, hogy megörökítsem legbensőségesebb pillanataitokat, akkor állok rendelkezésetekre.

2010. január 18., hétfő

Nórika a pocaklakó

Nagyon örülök az alábbi képsorozatnak, ugyanis a szülés előtt 3 nappal készültek. Már régóta készültünk újabb fotókat csinálni, csakhát Petra terhesség vége felé már nem érezte úgy, hogy olyan fotogén lenne, ráadásul a fáradtság is egyre sűrűbben tört rá, na de mégis nekifogtunk. (és milyen jól tettük)

A képet a pelenkázóra helyezett fényképezővel készült, és infrás távkioldóval exponáltam. Néhány próbafelvétel után ez a kép készült. Sajnos vakut kellett használnom, mert kevés volt a fény a szobában, de azt hiszem a fotó értékéből azért nem veszített.







A képfeldolgozáshoz ez a kép adta a lendületet nekem, mert ez volt életem első montázsa és mindenkinek nagyon tetszett, ötletesnek találta. Rengeteg időm fekszik benne, mert mindkét képet külön - külön kellett retusálni és abból készítettem a montázst. Úgy gondolom, hogy megérte a fáradságot.




Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)