Gurmai Sándor hobbifotós vagyok. Eredeti szakmám gépészmérnök, lassan tíz éve dolgozom ezen a területen. A fotózás, mint hobbi gyerekkorom óta részese az életemnek. Igazán szenvedéllyé a lányom születése után vált. Nem akartam lemaradni egyetlen édes mozdulatáról sem, így a fényképezőgép mindennapos társam lett. Kezdetben csak a kislányomról készítettem babafotókat, később az elkészült képek látván barátok, ismerősök kerestek meg, hogy az ő családi fotóalbumjait is tegyem színesebbé képeimmel.
Munkáim során megtapasztaltam a gyermekek fotózása nagy türelmet és odafigyelést igényel, hiszen itt a csöppségeké a főszerep. Alkalmazkodni kell hozzájuk, ezért is szeretem őket saját illetve homogén környezetben fényképezni, ahol jól érzik magukat és a fotózás egyfajta játéknak tűnik. Fotózás előtt mindig szánok időt az ismerkedésre, az igények felmérésére és vidám, tapasztalt apukaként próbálok a fotóalanyaim szívébe férkőzni.
A kicsik mellett a felnőttek fotózása is nagy kihívás számomra, próbálom több perspektívából szemlélni, ábrázolni őket. Egy esküvői fotózás alkalmával pedig igyekszem a kreativitásomat megmutatni, a fotóim által visszaadni a párok számára oly fontos esemény legszebb, legmeghittebb pillanatait.
Ha tetszenek a képeim és te is szeretnél családodról egyedi hangulatú, ötletes képeket készíttetni, vagy úgy gondoljátok szívesen bízzátok rám magatokat a nagy napon, hogy megörökítsem legbensőségesebb pillanataitokat, akkor állok rendelkezésetekre.
2010. január 20., szerda
Rétságon
2010. január 19., kedd
Kedvencek
2010. január 18., hétfő
Nórika születése
Az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman.”
/Petra/
Nórika a pocaklakó
A képet a pelenkázóra helyezett fényképezővel készült, és infrás távkioldóval exponáltam. Néhány próbafelvétel után ez a kép készült. Sajnos vakut kellett használnom, mert kevés volt a fény a szobában, de azt hiszem a fotó értékéből azért nem veszített.