Gurmai photoblog: február 2010

Gurmai Sándor hobbifotós vagyok. Eredeti szakmám gépészmérnök, lassan tíz éve dolgozom ezen a területen. A fotózás, mint hobbi gyerekkorom óta részese az életemnek. Igazán szenvedéllyé a lányom születése után vált. Nem akartam lemaradni egyetlen édes mozdulatáról sem, így a fényképezőgép mindennapos társam lett. Kezdetben csak a kislányomról készítettem babafotókat, később az elkészült képek látván barátok, ismerősök kerestek meg, hogy az ő családi fotóalbumjait is tegyem színesebbé képeimmel.

Munkáim során megtapasztaltam a gyermekek fotózása nagy türelmet és odafigyelést igényel, hiszen itt a csöppségeké a főszerep. Alkalmazkodni kell hozzájuk, ezért is szeretem őket saját illetve homogén környezetben fényképezni, ahol jól érzik magukat és a fotózás egyfajta játéknak tűnik. Fotózás előtt mindig szánok időt az ismerkedésre, az igények felmérésére és vidám, tapasztalt apukaként próbálok a fotóalanyaim szívébe férkőzni.
A kicsik mellett a felnőttek fotózása is nagy kihívás számomra, próbálom több perspektívából szemlélni, ábrázolni őket. Egy esküvői fotózás alkalmával pedig igyekszem a kreativitásomat megmutatni, a fotóim által visszaadni a párok számára oly fontos esemény legszebb, legmeghittebb pillanatait.

Ha tetszenek a képeim és te is szeretnél családodról egyedi hangulatú, ötletes képeket készíttetni, vagy úgy gondoljátok szívesen bízzátok rám magatokat a nagy napon, hogy megörökítsem legbensőségesebb pillanataitokat, akkor állok rendelkezésetekre.

2010. február 6., szombat

A kalapos kishölgy

2010. február 4., csütörtök

Kiss - Molnár Gergő

Decemberben végre eljutottunk Zalaegerszegre, ahol Petra egyik legjobb barátnője Brigi és "Kiss" családja lakik. Már alig vártam a találkozást, de ugyanakkor kis félsz is volt bennem, hogy a kis Gergő és Nórika mit fog szólni egymáshoz, hogy tudnak/tudunk egymáshoz alkalmazkodni, de meg kell mondjam a két gyermek földreszállt angyal volt egész ott tartózkodásunk alatt. Így aztán semmi akadálya nem volt egy kis fotózkodásnak. Helyhiány miatt gyorsan pihenőállásba helyeztük a kiságyat, ezáltal nyertünk annyi teret, amennyi a fotózáshoz éppen szükséges volt, előkerült egy rattan láda és kezdődhetett a fotózás.

Milyen jó is, amikor a láda mélyéről előkerülnek rég nem látott kedves ruhadarabok!

A kedvencem! Gergő igazi férfiú módjára gyengéden ölébe "vette" Nórikát.

Két azonos szempár!